| |
|
Levendula - Lavandula angustifolia
|
Ezt a - fűszernövényként kevésbé jelentős - félcserjét elsősorban illóolajáért, annak
egészségünkre, hangulatunkra és környezetünkre gyakorolt jótékony hatása miatt régóta ismerjük és termesztjük. Ráadásul díszítő értéke sem lebecsülendő. Kertünk néhány
négyzetméterét - virágzáskor kék szőnyegként - levendula borítja. A három, egy csoportban közé ültetett fehér királyliliommal varázslatos együttest alkot. A virágzásuk egy időre
esik, és a fehér virágok szinte lebegni látszanak a kék mező felett. Az esték illatorgiái pedig csodálatos élményt jelentenek.
Régóta elterjedt kultúrnövény mivoltából adódik,
hogy több néven is ismert: francia levendula, keskenylevelű levendula, valódi levendula, szagos levendula.
A Földközi-tenger mellékén honos, Dél-Európa országaiban sok
helyütt vadon él.
Magyarországon a tihanyi félszigeten az 1920-as években telepítették először. Üzemi méretű termesztése az 1950-es években kezdődött. Hazánkban
legkedvezőbb termőhelyei a Balaton északi partjának lejtőin találhatók.
Jellemzői:
Dúsan elágazó félcserje, elérheti a 90-120 cm-es magasságot is. Gyökérzete sűrű,
mélyre hatoló.
Levelei szálasak, ezüstös szürkések, keresztben átellenesek.
Ibolyakék virágai álfüzér virágzatot alkotnak. Egy állományon belül egyébként előfordulhatnak
világoskék, sőt fehéres színű virágok is.
Az egész növénynek erős és igen kellemes illata van.
A fűszer- és díszkertnek egyaránt mutatós növénye. Értékét fokozza, hogy
lombja télen is szép.
Ültethetjük csoportba, sövénynek, vagy akár nagyobb méretű cserépbe is.
Környezeti igényei:
Szárazságtűrő és fénykedvelő növény. A száraz,
meszes, középkötött, jó vízvezetésű talajokat szereti. Melegigényes, de jól tűri a téli hideget is. Az erős fagyok csak a hótakaró nélküli teleken károsíthatják.
Nagyon alkalmas
a déli fekvésű, száraz, kopáros lejtők hasznosítására.
Szaporítása:
Magvetésének legjobb ideje a november. A magvakat 1-1,5 cm mélyre vetjük állandó helyére, vagy
edénybe.
A vetést végezhetjük tavasszal is, de ebben az esetben a magvakat előzőleg fagyhatásnak kell kitennünk.
Április elején az alsó részükön megfásodott hajtásokból
dugványt készítve is szaporíthatjuk. Ezekből szeptember elejére kaphatunk kiültetésre alkalmas töveket.
Hatása:
Görcsoldó, nyugtató, idegerősítő, a vérkeringést
élénkíti.
Felhasználása:
Virágját és levelét használhatjuk, mindkettőt frissen, vagy szárított állapotban.
A virágból készült forrázat belsőleg alkalmazva jó hatású
ideges, feszült állapot oldására,, illetve az emésztés serkentésére, puffadás ellen.
Az ellazító hatás jól érvényesül, ha a forrázatot fürdővízbe adjuk
A szárított virágok nagyon
alkalmasak szoba- és szekrényillatosításra, molyok távoltartására, álompárnákba töltve.
A virágos hajtásokat frissen vagy szárítva csokorba vagy koszorúba kötve díszítő
anyagként használhatjuk.
A leveleket, hajtások fürdővíz illatosítására, virágkötészeti kompozíciók elemeként, ecetek ízesítő anyagaként hasznosíthatók.
Szedés,
szárítás:
A virágokat kinyílás előtt szedjük és csokorba kötve, függesztve szárítjuk.
A megszárított virágokat felhasználás előtt morzsoljuk le a szárról.
A leveleket legjobb
rácson szétterítve szárítani.
Forrás: Levendula - Lavandula angustifolia
|
| A recept ajánlója ismeretlen.
|
|
|
|
| --- Vissza ---
|
|
|
|
Facebook oldalunk megnyitása.