A transzcendens világ elutasítását eredményezheti, ha a sokszor gyermeki képzel?désnek ható dolgokért leszidjuk kifiúnkat vagy kislányunkat. Mint ahogy az is helytelen, ha médiumként használjuk ?ket. A szül?nek csak az a feladata, hogy ezzel a világgal ismertesse meg szeme fényét.
A szellemtan alaptanításai szerint a gyerek még sokkal közelebb van az egységhez, a középponthoz, mint a feln?tt. Ha a feln?ttek ezt meglátják, sokat tanulhatnak gyermekükt?l. A csöppségnek viszont arra a tudásra van szüksége, amit a földön él? szülei adhatnak neki:meg kell tanulnia itt élni, meg kell tanulnia a játékszabályokat, a határokat, kereteket - ami az ? egységtudatából gyakorta hiányzik. A gyermek tehát végig játssza az ?si drámát:elhagyja az egységet (a Paradicsomot), átéli a kitaszítottságot, magányt, hogy újabb tapsztalatokat gy?jtsön, hogy a szenvedés tüze kitisztítsa lelkét, és egy magasabb tudásszintre eljutva kerülhessen vissza az egységbe.
A gyerek sokszor emlékszik el?z? életeire, és bionyos állapotokban közli is szüleivel. Gyakran csak azt mondja, hogy "te nem voltál mindig az anyukám, a testvérem voltál" vagy "milyen jó, hogy éppen téged választottalak anyukámnak" - és még sok hasonló, els? hallásra meghökkent? kijelentéseket tesz.
El?fordulhat, hogy a feltör? emlkék felzaklatják. Ilyenkor nem kell különösebben kérdezgetni, inkább megnyugtatni és közölni vele, hogy ez már elmúlt vége van.
A gyerekek érzékelése sokáig sokkal kifinomultabb, mint a feln?tteké. Testük is tisztább, átereszt?bb, mint 20-30 év múlva. Ezért a legtöbb gyerek lát kb. 5-8 éve koráig, amit a feln?ttek jó esetben is képzel?déásek hisznek. A gyerek azonban nem tudja, hogy azokat a szellemlényeket és asztrált alakzatokat, amit érzékel csak ? látja. Id?nként megszólal, hogy "itt van a nagypapa" (aki már meghalt), vagy ami még gyakoribb, van egy "láthatatlan" játszótársa. A szellemvilág nagyon sok szeretettel, védelemmel és gondoskodással veszi körül a gyerekeket, és meger?sített védelemben részesíti kb. 15-17 éves korukig. A szellemlények ilyenkor gyakran öltenek játékos alakot, hogy a gyermek el tudja fogadni ?ket. Érdemes ezt figyelembe venni, és bizonyos fokig tiszteletben tartani a gyermek érdekében. A transzcendens világ létezésének tagadásához vezethet kés?bb a gyermekben, ha bizalommal közli ilyen tapasztalatait, és a szül? megszégyeníti, leszídja és elmagyarázza neki, hogy csak képzel?dik. A gyermek bizalma itt bezárul és elbizonytalanodik, azt hiszi, hogy valami rosszat tett. 10-20 év múlva pedig ha spiritualitásról lesz szó, ez a rossz élmény elvenedhet fel benne, ami elutasítást szülhet.
Sajnos volt már arra is példa, hogy a spirituális érdekl?dés? mama rájött, hogy gyermeke látja az aurát, a betegségeket és a szellemlényeket, így kihasználva a helyzetet, folyamatos diagnosztizálásra használta a gyereket. Az eredmény egy megszállott er?sen fejletlen gyermek lett. Fontos megértenünk, hogy a gyermeki lét velejárója minden médiumi képesség. A gyermek célja azonban most nem ez, hanem földi gyökeri kifejlesztése, fizikai teste felépítése és a földi lét integrálása. Tehát nem a spirituális munka. El?bb fel kell építeni a biztos alapokat, hogy majd 20-30 év múlva legyen mire építenie spiritualitását. A mediális tevékenység komoly zavarokat okozhat még a serdül?knél is, ezért célszer? ezzel várni, amíg magától eljön az id?. A képességeket pedig nem veszítjük el közben, de mindennek meg van a maga ideje.
Részlet, Szabó Judit Hazatérés cím? könyvéb?l
rta: biobaba@biobaba.net
|