Mit és mennyit mozogjon a baba?

Fontos tehát, hogy már a néhány hónapos babát is „megmozgassuk” – de vigyázzunk, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, mert ezzel éppen ellentétes hatást váltunk ki! A babák ösztönösen tudják, hogy szükségük van a mozgásra, és erre meg is ragadnak minden lehet?séget. Mindehhez kell? mozgástérre és némi irányításra van szükségük. Általános recept nincs – a szül?nek kell kitapasztalnia, hogy gyermeke számára mi a leginkább megfelel?.

„Babaedzés”

Már az egészen pici babát is vegyük ki minél gyakrabban a kiságyból, és hagyjuk, hogy az ágyon vagy a matracon nézel?djön, rugdalózzon! Ez egyfel?l szabadságot és változatosságot jelent számára – még akkor is, ha önállóan egyel?re nem képes a helyváltoztatásra –, másrészt fizikailag is közelebb kerül hozzánk. (A kiságyban óhatatlanul is elszeparálódik valamelyest.) Néhány egyszer? – ám semmiképpen sem meger?ltet? – „tornagyakorlatot” is végezhet, természetesen szül?i közrem?ködéssel. Fogjuk kézbe, engedjük, hogy kedvére rugózzon vagy lépegessen! Mindehhez némi „zenei aláfestést” is biztosíthatunk, például gyermekdalok éneklésével.

Ez a babáknak általában nagyon tetszik, olyannyira, hogy igyekeznek – persze a maguk korlátai között – felvenni a ritmust. Ha a baba már tud mászni, illetve járni, engedjük, hogy felfedezze a világot! Mozgástere semmiképpen se korlátozódjon a lakásra, minél többször vigyük ki a szabadba! Ez nem csak az „edzés” okán fontos, hanem azért is, mert a babának újabb és újabb ingerekre van szüksége ahhoz, hogy egészségesen fejl?dhessen.

Természetesen a 24 órás szül?i rendelkezésre állás ellenére is érhetik apró balesetek (szinte biztos, hogy elesik majd néhányszor), ám ezekre a tapasztalatokra is szüksége van – éppen azért, hogy megtanulja elkerülni ?ket.

Az er?ltetés következményei

A mozgásfejl?désnek a születés és egyéves kor között megvan a maga menete: oldalra fordulás, mászás, felülés, felállás. Teljes mértékben egyénfügg?, hogy melyik mozzanatnak mikor jön el az ideje az átlagtól való néhány hetes eltérésnek semmiféle jelent?sége nincs (feltéve persze, hogy a baba egyébként egészséges).

Ennek ellenére a gyermekorvosok és a véd?n?k tapasztalatai szerint még ma is akadnak szül?k, akik – nyilván nem rossz szándékkal, de – a maguk eszközeivel próbálják felgyorsítani a fejl?dés természetes folyamatát, például felültetik és kitámasztják a babát. Ám a baba izmai még nem elég er?sek ahhoz, hogy megtartsák a gerincet. Ezért bizonyos csontrészek elcsúsznak az ízületekben, így a terhelés nem oda esik, ahová kellene.

Mindez porckárosodáshoz vezet – el?ször a gerincízületekben, majd a csíp?- és vállízületekben –, illetve tartáshiba kialakulására és a mellkas besz?külésére is számítani lehet. Az er?ltetés már fiatal feln?ttkorban visszaüthet különböz? mozgásszervi problémák formájában.

Célszer? tehát az arany középutat választanunk – mozogjon a baba minél többet, de a maga igényei szerint, illetve az adott fejl?dési szakasznak megfelel?en! Így „mellékhatások” nélkül kialakul benne a mozgás szeretete, ami szerencsés esetben egész életén keresztül elkíséri…