Társadalom és család Európában

Mindemellett kulturális és vallási hovatartozásuk is erõsen befolyásolja a szexuális viselkedést és a családtervezést. E két kényes területet mellett még az állam is beavatkozik szociális és munkaügyi törvényekkel, különös figyelmet szentelve a születésekre, amelyek száma az utóbbi idõben számos európai országban vészesen csökkent. A fenti tények közt húzódó ellentmondás a magánéletben is tükrözõdik és ez egyformán igaz Európa bármely pontján.

Meglehet, a hosszú, sötét télnek tudható be, hogy promiszkuitásban a finnek az elsõk Európában, szorosan nyomukban az írekkel. Egy 2007-ben készült felmérés szerint a finnek életük során átlagosan 8,7 szexuális partnerrel létesítenek kapcsolatot, ugyanakkor listavezetõk az elsõ szexuális együttlét idejét tekintve is, mely náluk 16,8 éves átlagéletkorra tehetõ.

Európát tekintve, a skandináv országokban a legmagasabb a születések száma. Már az 1960-as években, amikor az iparban jelentõs munkaerõhiány lépett föl, Európa legészakibb területein az esélyegyenlõséget és a nõi munkaerõ alkalmazását hangsúlyozták. Sõt, a szociálpolitika nem a házasság intézményére összpontosított, hanem magára az egyénre. A gyermekellátás és idõsgondozás területén óriási elõrelépéseket tettek, hiszen ezek a szolgáltatóipari ágazatok fõleg nõi munkaerõt foglalkoztattak. A születések száma nõtt, miközben a házasságkötések fontossága csökkent. Ebbõl adódóan egyre több gyermek született házasságon kívül, mint törvényes kapcsolatból. A gyermekgondozási juttatások bevezetése révén ezek a szülõk szívesebben vállaltak be késõbb második gyermeket is.

Az 1960-as évek Németországában a munkaerõhiányt nem a nõk foglalkoztatásának növelésével, hanem külföldi munkaerõ behozatalával igyekeztek megoldani. Így a családfenntartó szerepét továbbra is a férfiak birtokolták és még birtokolják ma is. A németek a szexet kevésbé tartják fontosnak és beérik átlagosan 6,4 partnerrel életük során. Ennél már csak a hollandok állnak rosszabbul, akik a világ legklasszabb „pótcselekvéséhez” átlagosan mindössze 5,3 partnert könyvelhetnek el.

Azonban Németországban a fogamzásgátlást különösen fontosnak tartják. Így annak használatát a felek 72%-a elõre megbeszéli új partnerével. (A magyarok, a svájciak és a lengyelek hasonlóan nyitottak ezen a téren.) A jövedelemfüggõ gyermekgondozási segély bevezetése óta a születések száma újra növekvõ tendenciát mutat. A svájciak szexuális szokásaikat tekintve átlagosnak mondhatók. Az egyetlen meglepetést az egyéjszakás kalandra való hajlandóságukkal szerezték, ugyanis ezzel kapcsolatban a megkérdezettek 64%-a nyilatkozta, hogy bonyolódott már ilyen kapcsolatba. Ebben a tekintetben az írekkel együtt vezetik a ranglistát Európában.

Érdekes eltérés Európán belül, hogy a nem törvényes kapcsolatból származó gyermekeket Németországban egyedül álló szülõk, míg például Franciaországban élettársi kapcsolatban élõ párok nevelik. Ezek a francia párok a házasságban élõkhöz többé-kevésbé hasonló kedvezményeket élveznek, vagyis ez indokolhatja, hogy az országban jelentõsen megnövekedett a születések száma. A brit családok esetében más a helyzet. Õk viszonylag kevés állami támogatást kapnak, viszont számukra könnyen elérhetõk a gyermekgondozási intézmények, amelyeknek túlnyomó többsége a privát szektorban mûködik. A szigetországban ez a gyermekvállalási kedvet nyilvánvalóan növeli.

Dél-Európában a szexualitást és a család intézményének viszonyát még mindig erõsen befolyásolják a katolikus erkölcsi elvek. Ez a vidéki lakosság körében különösen jellemzõ. Olaszországban a fiatalok többsége körülbelül harminc éves koráig, vagyis amíg családot nem alapít, a szülõi házban él. Itt a fiatalok nagy része elég késõn, átlagosan 19,2 éves korában létesíti elsõ szexuális kapcsolatát. Ezzel az értékkel Európában õk a sereghajtók. Az olaszoknál a fogamzásgátlás módja szinte kizárólag a kondomhasználatra korlátozódik. A nõk csupán 13%-a szed valamilyen fogamzásgátló tablettát és szinte minden gyermek törvényes kapcsolatból születik.

A hajdani szovjet blokk országaiban a nõk általában korán szültek. A vasfüggöny lehullásával az állami szociális védõháló is szétfoszlott. Ennek kapcsán megszûnt egy sor a házasságban élõknek és a gyermekgondozó intézményeknek juttatott támogatás. A csökkentések következtében, valamint tartva attól, hogy a nõk elveszíthetik munkahelyüket a 90-es években már egyre kevesebb gyermeket vállaltak a párok. A volt szocialista országok szexuális viselkedésével kapcsolatban még egy érdekes vonás figyelhetõ meg. A magyarok 78, a csehek 76, míg a lengyelek 65%-a vallja azt, hogy aki mesteri módon ért a csábításhoz, az a szexben is sikerre számíthat. Ezzel a véleményükkel magasan fölülmúlják az európai 47%-os átlagot. Belgiumban csak 31%, míg Hollandiában a megkérdezettek mindössze 29%-a tartja fontosnak ezt a kérdést a szexszel kapcsolatban.

Észak- és Közép-Európában a partnerkapcsolatokban – függetlenül attól, hogy milyen a házassággal kapcsolatos felfogása a feleknek – egy új modell megjelenése figyelhetõ meg. Ez az úgynevezett „patchwork” családmodell. A „folt hátán folt”, vagyis a színben és mintázatban eltérõ egyedek egymás mellett jól megférnek. Ha egy párkapcsolatnak vége szakad, a szülõk külön-külön is új kapcsolatokat létesíthetnek. Az új családjukban pedig mindkét fél gyermeke(i) mellé gyakran egy közös gyermek is születik. Mindemellett az a tendencia is megfigyelhetõ egész Európában, hogy a párok elsõ gyermekük születését inkább késõbbi idõpontra tervezik és sajnos csak kevés nemzetnek sikerül megvalósítania az egy nõre esõ 1,7 gyermek felvállalását. Ugyanis ez az átlagérték lenne szükséges ahhoz, hogy egy ország lakosságának száma ne csökkenjen tovább, hanem állandó maradjon.

Forrás: Bayer Healthcare – 2007-es felmérés, Ipsos

L.PH.WH.Gynecology.2010-10-21.1661